A szatmári táj alapélménye a sík. A horizont hosszú, szinte akadálytalan vonalban fut végig a vidéken. Ebben a térben minden kiemelkedés kivétellé válik. A Bereg-Szatmári-sík egyikfontos jellegzetessége, hogy az asztallap simaságú térszínből kis kiterjedésű, lankás lejtőkkel határolt szigetvulkánok emelkednek ki. A térségben két ilyen kiemelkedés ismert: a tarpai Nagy-hegy és a Tipet-hegy.
A tarpai Nagy-hegy maga is ilyen anomália. Egy romvulkán magányos maradványa. A több millió éves vulkáni kőzetek egy fiatal, folyóvízi üledékekből felépülő táj felszínén jelennek meg. A táj logikájában ez egy törés. Az ősi vulkáni test töredéke elsősorban nem a magasságával különbözik, hanem az életkorával. A hegy tulajdonképpen egy idősziget. Ma látható arca egy tüzes káosz lassú megpihenése.
A felszínt borító réteg az egykori robbanásos kitörések során felszínre vetett vulkáni törmelékből keletkezett: adácitdarabokat és szögletes breccsatöredékeket tartalmazó piroklasztikus kőzet az idő könyörtelen szorításában oxidálódott, majd agyagos szerkezetűvé mállott. A málladéktakaró világos, terepi tapasztalatunk szerint zöldes tónusú; a vulkáni kőzetek mállásából származó ásványi színek eltérnek a környező földek barnás hordalékától. A tarpai Nagy-hegy ezért inkább színjelenségként válik észlelhetővé a síktájban.
Az absztrakciónk Szatmárban gyűjtött vályogtéglából, természetes veronai zöld föld, illetve Noir de Mars feketepigmentporból készült.
–Biró Dávid
–Salát Zalán Péter
Ground Level – Agyagos piroklasztit (tarpai Nagy-hegy), 2025
