A szatmári tájat a folyók rajzolták meg. A víz ezen a vidéken lelassul, kanyarogni kezd, új medreket vág, majd elhagyja őket. A folyó ilyenkor nem egyetlen vonal, hanem mozgó rendszer: víz, amely hordalékot szállít, üledéket rak le, és újraírja a táj felszínét.
A Túr a Keleti-Kárpátokban ered, majd szakadatlan csipkés kanyargással végigkalandozza a Szatmári-síkságot, partjain fűz-nyár ligetek, gyertyános-tölgyesek, gyümölcserdőségek maradványai kísérik. Áradásai idején hatalmas területeket önt el, mocsarakat, lápokat táplál, nedves réteket és ligeterdőket hoz létre. A víz nemcsak pusztított, hanem építette is a síkságot: a hegyekből érkező ásványi anyagot szétterítette a tájban. A 20. századi folyószabályozások a mozgást egyenes vonalba terelték, a kanyarokat átvágták, a medret lerövidítették, a víz útját épített csatornába térítették. A folyó útja a Nagybukónál ér véget, ahol a víz a Tiszába ömlik. A Tiszakóród határában álló bukógát nem csak mérnöki szerkezet és tájrészlet, hanem Szilárd gyermeki csatangolásainak kedvelt színhelye, első gyűjtögetéseinek terepe, meditatív közege.
A régi meder egy része ma Ős-Túr néven ismert. Ez a szövevényes, lassú víz őrzi a folyó eredeti formáját.
Az Ős-Túr valójában a táj régi alakja. Egy hidrológiai emlék.
A Túr nemcsak vízrajzi elem a szatmári tájban, hanem az ártéri élet egyik szervezője is. Ökológiai rendszer. A medervonal mentén így alakult ki az a sajátos szatmári ártéri konyha, amelyben a folyóból származó hal, az erdők vadja, a vadon termő bogyók és az ártéri gyümölcsök ugyanannak a víz által formált tájnak az alapanyagai.
Az absztrakció Néma Júlia kerámiaművész agyag alapanyagából készült nemes textilek préselésével és hajtogatásával, illetve kalligráfiához használt Kuretake Meiji No Iro Kurogane-Iro japán tinta csorgatásával.
–
Biró Dávid–Salát Zalán Péter
Ground Level
Ős-Túr, 2024
Töltött káposzta, 2024
