– Ha nem szakács lennél, szerinted most mivel foglalkoznál? – így szólt a kérdés Szilárdhoz egy zötykölődő, álmosító szatmári autóút közben. Gondolkodás nélkül érkezett a válasz: – Bogarakkal.
Szilárd gyermekkorában a szatmári réteken, ligeterdőkben, bozótosokban bolyongva fürkészte a bogarakat, megfigyelte a mozdulataikat, monoton szorgoskodásukat, játékra hívta őket. A bőrfutrinka itt nem egyetlen rovar története, hanem a talajélet jelképe: annak a láthatatlan mikrovilágnak a nélkülözhetetlen képviselője, amely a föld felszíne alatt és közvetlen közelében tartja mozgásban az élő rendszereket.
A talaj felszíne nem határvonal, hanem átmeneti tér. A föld és a levegő között egy sajátos univerzum működik: rovarok, lárvák, gombák és apró élőlények rendszere, amely az ökoszisztéma folyamatait fenntartja. A felszín szintjéről nézve a táj nem nagy formákból, hanem apró rezdülésekből áll.
A futrinka a bogarak rendjébe tartozó rovar, a terep ragadozója. Éjszakai vadászként csigákat, hernyókat és rovarlárvákat fogyaszt, jelenléte az élőhelyi rendszer állapotának fontos jelzője. A szatmári rovarvilág legnevezetesebb képviselője a Beregi sokbordás futrinka, melynek első magyarországi példányát a tarpai Nagy-hegy egyik borospincéjéből írták le. A Carabus hampei ormayi egy ritka és értékes futrinkafaj, fokozott védettséget élvez, Magyarországon kizárólag a Szatmár-Beregi-síkság területén fordul elő. Aktivitási ideje jellemzően júniustól augusztusig tart, a telet kifejlett bogárként (imágóként) a talajban vészeli át.
Az absztrakciónkon nemes textilek szálai és neonszínű pigmentpor között megbúvó bőrfutrinka egy preparált példány, amelyet egy bogárgyűjtemény gondozója kölcsönzött számunkra a műtermi fotózáshoz.
Ground Level
Alkotók: Biró Dávid–Salát Zalán Péter:
Bőrfutrinka (Carabus coriaceus), 2025
Toros káposzta, 2025



