Az egyik legkülönlegesebb alapanyag, amit itt fontosnak tartunk bemutatni nektek, a tavaszi menüvel érkezett az étterembe, és nem más, mint a hangya. De ehhez az ételhez kicsit messzebbre kell utaznunk a múltba, vissza egészen a vadászó-gyűjtögető elődeinkhez.
Az emberi civilizáció kialakulása előtti időszakban törzsekben, közösségekben éltünk és a közös túlélés volt a legfőbb cél. Világszerte a mai napig rengeteg bennszülött törzsnél találkozhatunk ezzel az étellel és a csúcsgasztronómiában is rendszeresen felüti a fejét, elsősorban dél-amerikai és ázsiai séfeknél.
Amikor először felmerült a hangya, mint ötlet, sokan emlékeztünk vissza nevetve a gyerekkorunkra. Egy erdélyi kolléga mesélte, hogy náluk mindig mentek ‘hangyaecetre’ vadászni, ami abból állt, hogy egy fűszálat belelógattak a hangyabolyba, majd lenyalogatták. Egy másik munkatárs rendszeresen gyűjtögette őket és terráriumból csodálta szervezett munkájukat. Kiderült, hogy sokunknak van valamiféle kapcsolata ezekkel az apró rovarokkal és a legtöbbünk kóstolta is már. A gyerekkori kiváncsiság felnőttkorra hajlamos ételek terén konzervatívabbá alakulni, szerencsére séfünk Szilárd előszeretettel hoz be különleges alapanyagokat, ami gyakran repít vissza mindenkit a saját fiatal korába. Ilyenkor jönnek általában a legjobb sztorik és ötletek, mindenki lelkesen mesél történeteket alapanyagokról és a kreativitás szárnyra kap.
Ízben egyébként a a hangya a hangyasav (CH2O2) miatt kellemesen citrusos és bizsergető érzést hagy a nyelv végén. Ezt jelenleg az étteremben friss tavaszi spárgával, csalánnal és koji vízzel párosítva tálaljuk a vendégeknek. A fogadtatása elég vegyes, általában először csodálkozás majd nevetés a reakció, de előfordult már hogy apróbb sikolyokat is kiváltott hölgy vendégeinkből. De a visszajelzés mindig pozitív, a 15 fogásból gyakran emelik ki kedvencként a ‘hangyás rudat’.
Szöveg: Farkas Fruzsina
