Hamu – Műhelyjegyzet

Jun 21, 2026

A hamu a tűz jótékony terménye. Az égés után visszamaradó finom ásványi por, amelyet a levegő hordoz, majd a földre hull vissza. Könnyű és szóródó anyag, mégis a talajhoz tartozik.

A Szamos menti Kisaron vagyunk, Edit néni paraszti portáján. A séfet kísérjük a gyűjtőútján. A helyi konyha receptjeit keressük, ahogyan egykor a népzenekutatók járták a falvakat, hogy a közösségek emlékezetében élő dalokat lejegyezzék. Szilárd beszélgetésekkel, közös főzésekkel, emlékezetből előhívott ízekkel gyűjti össze a helyi tudást. Edit nénihez a töltött tyúk receptje miatt érkeztünk. Együtt vágják le, bontják és tisztítják meg az öreg tyúkot, kerékpárpumpával fújják fel és készítik el a környékre jellemző receptet. Négykezes munka. A tyúkot a tányéron csak a bőre képviseli.  

A köztes időkben a hátsó udvar mögötti szántóföldeken bóklászunk. A frissen forgatott talajban szürkés, foltszerű mintázatok rajzolódtak ki: földre szórt hamu. A pernyévé vált fecniken itt-ott még olvasható néhány szó, töredékes mondat. 

A fa hamuja a falusi gazdálkodásban régóta ismert talajjavító elem. Az égés szilárd maradékára univerzális segítőként tekintettek a régiek. A hamu a természetes anyagkörforgás egyik legegyszerűbb és legősibb formája. 

Ezen a ponton a táj alakításába belép az ember. A falusi gazdálkodás gyakorlata nem kívülről avatkozik a természetbe, hanem annak ritmusához igazodik: a tűz után visszamaradó ásványi anyag visszakerül a földbe, ahol új növekedés alapjává válik. Az ember ebben a rendszerben egyszerre része és haszonélvezője a tájnak. 

A hamu tehát nem a tűz vége, hanem a reciklálás egyik csendes állomása: a földben folytatja útját.

Absztrakciónk egyetlen olyan tétele, amely nem műteremben, hanem a szabadban készült. Az égetéshez a Kádár-korszak mára értéktelenné vált propagandakönyveit használtuk. 

Apropó Kádár. A szatmári ember leleményére egy példát szeretnék elmesélni. 

A mátészalkai iskola helytörténész-igazgatójának tanári szobájában ülünk, a szatmári létről és életről beszélgetünk, egykor és most. Egy szétszabdalt, egymást fedő, vörös alapszínű, mintázatos szőnyeg van a talpunk alatt. Azt mesélik, a szőnyeget számtalan világpolitikai szereplő, államfő és kormányfő taposta a múltban. Kádár János vendégei. 

A szőnyeg ugyanis az Országház fényes dísztermének padlóját borította. Amikor a szalkaiak megtudták, hogy a termet felújítják, a “nagy szőnyeget” lecserélik, új textilt kap az impozáns tér, lecsaptak az adódó lehetőségre. Megszerezték az elnyűtt ipartörténeti büszkeséget. A szőnyeg olyan hatalmas volt, hogy egyben nem tudták hasznosítani. Így történt, hogy a kiselejtezett szőnyeget hazaszállították, mértani pontossággal feldarabolták, az egységeket újraszegték, és szétosztották a mátészalkai közintézmények és egymás között. Mindenkinek jutott belőle. 

A „hatalom szőnyegének” darabokra hullása és vidéki szétosztása erős metaforája a korszakváltásnak és a történelem rétegződésének. Ez egy értékes szőnyeg volt, és a megmosolyogtató történetet megismerve ma is az. Mátészalka tárgyi emlékezetének részévé vált, decentralizálva a pesti hatalmi reprezentáció egy darabkáját.

Ground Level

Alkotók: Biró Dávid–Salát Zalán Péter: 

Hamu, 2025

OPENING HOURS

Wednesday-Friday 18:00-23:00

Saturday 12:00-15:00 and 18:00-23:00

Sunday-Tuesday CLOSED

location

1053 Budapest, Királyi Pál street 4.

[Entrance from Hotel Rum]

follow us!

Newsletter

SALT Budapest
Privacy Overview

This website uses cookies so that we can provide you with the best user experience possible. Cookie information is stored in your browser and performs functions such as recognising you when you return to our website and helping our team to understand which sections of the website you find most interesting and useful.